Hasonló címmel olvastam egy cikket a minap. Imádom az ilyen cikkeket, az esetek 90%-ban csalódottan kattintom ki őket, mert a sablon semmin kívül nem kapok új infót. Szépen leírták, hogy keressük meg a megfelelő alkalmat, ne támadjunk és építő jelleggel, a saját felelősségünket is elismerve kezdjük a beszélgetést. Ne mondjunk olyanokat, hogy te mindig és soha. Majd amikor leírják hogyan kezdjünk egy beszélgetést az olyan valószerűtlen egy magyar pár szájából, hogy csak klinikai körülmények között alkalmazható. Vagy ha lord vagy.

Na lányok az én párom aztán végképp kuka volt. Szerintem eleve az változtatott rajta sokat, hogy nekem be nem áll a szám és a rengeteg csivitelést nem lehet csak egy ühümmel lerendezni. Egyszerűen ...

Már kislány koromban is vonzódtam a rejtélyes dolgokhoz. Emlékszem anyától folyton azt kértem, hogy a Megpatkolt boszorkány című könyvből olvasson. Már a könyv borítóján lovagló boszorkánytól is féltem. A Juhfia Jankó című mese volt a kedvencem. Ahogy anya olvasta… bebújtam a takaró alá és izgultam pedig ezerszer hallottam. A történetben a szegénylegény vándorolni kezd és betér egy faluba ahol nagy gyász van. A király gyászolja a lányát, akit elátkoztak és minden éjjel tajtékzó kísértetté változik. Jöttek a királyfiak mindenhonnan, hogy megtörjék az átkot, 99-en meg is haltak mire Jankó odaért. Egy öreg ellátta tanácsokkal és 3 kőkemény éjszaka után megtört az átok, boldogan életek míg meg nem haltak.

Megvan a ...

Már az elején leszögezném, hogy fogalmam sincs! Na itt aztán nem lesznek válaszok, most tanulom én is. Amikor világossá vált, hogy ennek a kapcsolatnak fele se tréfa, mert hogy ez már a nagy betűs IGAZI és a nagybetűs élet jön, kicsit úgy éreztem magam mint a nagy sorsfordító élethelyzetek előtt. Amikor főiskolára mentem, akkor már olyan felnőttnek éreztem magam, aztán amikor dolgozni kezd az ember az megint más élethelyzet, megint más tapasztalás ahol meg kell állni a helyed. Erre most itt egy igazi kapcsolat, ami szintén meghatározza az életed hátralévő részét, szóval nem árt kényelmesen berendezkedni.

Amikor megkaptam a lakáskulcsot az első dolgom volt egy cuki kulcstartót venni rá. Amikor egyedül mentem haza az új otthonomba ...

Olvasok blogokat, cikkeket, újságot, nézek tévét és olvasom a saját blogom kommentjeit is és rengeteget beszélgetek. Mennyire találó, hogy sírva vigad a magyar. Mennyi kiábrándult és nyomorult lélekkel élő sérült és megbántott, dühös ember van. Sajnállak benneteket és sajnálom, hogy nem tudtok megbocsájtani, nem tudtok felül kerekedni és nem tudtok boldogok lenni. Sajnálom, hogy elhagytak, hogy megbántottak, hogy nem szereted a férjed de nincs pénzed lelépni, hogy szerető vagy mert nem vagy elég tökös és sorolhatnám. Őszintén sajnálom és most nem ironizálok. Tudom, hogy irtó nehéz az élet, de nem vagyok hajlandó abban a hitben élni, hogy máshogy nem lehet.

Tudjátok mit? Ki is mondom: Sajnállak, de nem érdekel. Nem vagyok ...

Miért mondom azt, hogy túl vagyok a harcon és megcsináltam? Megcsináltam és megtaláltam a párom? Miért vagyok benne biztos? Azon túl, hogy a zsigereimben érzem?

Amikor az első randink volt már előtte tudtam, hogyha jól érzem magam elvesztem és itt van vége az eddigi életemnek. Ez így is volt. Nagyon jól éreztem magam. Éreztem, hogy izgul. Egyszerűen minden sejtemmel tudtam, hogy ez valami más mint amit eddig láttam vagy tapasztaltam. Olyan figyelemmel és gyengédséggel fordult felém, hogy nem is tudtam, hogy ilyen létezik. Pár napon belül jött a pánik. Mi van ha túllihegem és olyan mint a többi? Mi van ha nem fog működni? Az agyamban jöttek a régi sémák és jött a kisördög, az elmém próbálta beskatulyázni a helyzetet a már jól ...

Ott tartottunk, hogy a családi szennyes átvizsgálva és valami még mindig hiányzik a kirakósból. Őszintén hiszek abban, hogy semmi nem történik véletlenül. Egy nap felhív anyám, hogy van egy nő akihez a kolléganője jár, csinál valami klubot, és időnként kiválaszt valakit és annak a problémáját analizálja. Amúgy van neki magán órája is, de az nagyon drága. Ebben az időben jött divatba a teremtés szó és az ehhez kapcsolódó amerikai maszlag, persze én is hallottam, de semmi más közöm nem volt a spiritualitáshoz. Elmentünk és reméltük, hogy kiválasztanak.

Így találkoztam a 4 “banyával”. Nehéz volt nem minket kiválasztani, mert ahogy elkezdődött a klub kérdés nélkül toltam mi van velem. Csak úgy ömlöttek a szavak… ...

Megvan a pillanat amikor rájössz, hogy hiába a hibáztatás, hiába a harag, hiába van minden, változás csak akkor lesz ha Te elindítod végre? Mi jön ezután? Meg kell keresni a kiutat, ami nekem ott kezdődött, hogy felismertem a sémákat.

Miután baromi okos vagyok és sokat olvasok nyilván belebotlottam az apával történő konfliktusok témakörébe. Ha az apa nincs jelen az életedben (külföldön dolgozik, sokat utazik, haverozik, vagy csak tesz rád) akkor hajlamos vagy olyan férfit választani aki szintén nincs jelen. Nős, tesz rád, haverozik, alkalmatlan a kapcsolatra stb stb. Ez épp egy lehetséges mintának hangzott számomra. Aztán jött a következő könyv, a következő használhatónak tűnő gondolattal. Én tartom magam távol érzelmileg a ...

Van valami perverz érzés abban ha az ember blogot indít. Egyrészt nyilván a nem mondhatom senkinek elmondom hát mindenkinek pszihológiája könnyít a lelkünkön. Na én nem vagyok ilyen. Én könnyen megnyílok egy bizonyos szintig, és könnyen kihányom a lelkem ha valaki figyel rám. Könnyebb bármit feldolgoznom ha sokszor elmondom, leírom, így mindig csökken bennem az érzés erőssége. Ha valaki hallgatja általában kedves együttérző mosoly, vagy egy két jó tanács a válasz. Egy blogon azonban ott a sok idegen kritikája, ítélete, kommentje.

Az első bejegyzés után kíváncsian vártam, hogy vajon érdeklem e az embereket. Érdekel e bárkit az, hogy mi jár a fejemben. Döbbenten láttam, hogy több mint 2000-en voltak kíváncsiak, és sokan ...

Megvan az a férfi típus aki olyan rohadt természetes módon találja meg benneteket azt a bizonyos piros gombot, hogy egyik pillanatról a másikra váltok valakivé akit eddig jól eltemettetek magatokban? Ja hogy mi is az a piros gomb?

Egy barátnőmmel így neveztük el azt a pontot amit bizonyos emberek zsigeri módon tapogatnak ki, majd addig verik amíg kikeltek magatokból és valami borzasztó idegen lény veszi át az irányítást. Aztán egyszercsak észhez tértek és fogalmatok sincs mi történt… Sok formája lehet ennek. Lehet, hogy csak az idegbeteg sárkányt váltja ki belőled, vagy a felelőtlen fruskát vagy millió meg egy rejtett személyiségjegyet amit amúgy gyűlölsz magadban, vagy legalábbis nem építi a jellemed. Na ez a piros gomb. Az a pont ...

Egy nő millió csatát vív abban a háborúban amit életnek nevezünk. Mintha minden csak a küzdelemről szólna…Megtalálni a társad, karriert építeni, anyává válni, megtartani a társad, szakácsnőnek lenni, szajhának, orvosnak, pszihológusnak, barátnak. Harcolunk, miközben fogalmunk sincs ki az ellenség, vagy mi a cél, vagy milyen fegyvereink vannak. Pedig ha egyszer megállunk gondolkodni minden olyan csodálatosan átlátható tud lenni.

Az egyik legnagyobb hadjáratot fiúk és férfiak ellen folytattam. Megnyertem. Az első csata 7 éves koromban inkább villámháború volt. Kiszúrtam az apámhoz a legjobban hasonlító nagypofájú bajkeverőt az osztályban. Szép szeme volt, amúgy nem emlékszem mit ettem rajta. Szaladtam is haza elmesélni anyukámnak ...