Már kislány koromban is vonzódtam a rejtélyes dolgokhoz. Emlékszem anyától folyton azt kértem, hogy a Megpatkolt boszorkány című könyvből olvasson. Már a könyv borítóján lovagló boszorkánytól is féltem. A Juhfia Jankó című mese volt a kedvencem. Ahogy anya olvasta… bebújtam a takaró alá és izgultam…

Már az elején leszögezném, hogy fogalmam sincs! Na itt aztán nem lesznek válaszok, most tanulom én is. Amikor világossá vált, hogy ennek a kapcsolatnak fele se tréfa, mert hogy ez már a nagy betűs IGAZI és a nagybetűs élet jön, kicsit úgy éreztem magam mint a nagy sorsfordító élethelyzetek előtt.…

Olvasok blogokat, cikkeket, újságot, nézek tévét és olvasom a saját blogom kommentjeit is és rengeteget beszélgetek. Mennyire találó, hogy sírva vigad a magyar. Mennyi kiábrándult és nyomorult lélekkel élő sérült és megbántott, dühös ember van. Sajnállak benneteket és sajnálom, hogy nem tudtok…

Miért mondom azt, hogy túl vagyok a harcon és megcsináltam? Megcsináltam és megtaláltam a párom? Miért vagyok benne biztos? Azon túl, hogy a zsigereimben érzem? Amikor az első randink volt már előtte tudtam, hogyha jól érzem magam elvesztem és itt van vége az eddigi életemnek. Ez így is volt.…

Egy nő millió csatát vív abban a háborúban amit életnek nevezünk. Mintha minden csak a küzdelemről szólna…Megtalálni a társad, karriert építeni, anyává válni, megtartani a társad, szakácsnőnek lenni, szajhának, orvosnak, pszihológusnak, barátnak. Harcolunk, miközben fogalmunk sincs ki az ellenség,…