Már az elején leszögezném, hogy fogalmam sincs! Na itt aztán nem lesznek válaszok, most tanulom én is. Amikor világossá vált, hogy ennek a kapcsolatnak fele se tréfa, mert hogy ez már a nagy betűs IGAZI és a nagybetűs élet jön, kicsit úgy éreztem magam mint a nagy sorsfordító élethelyzetek előtt. Amikor főiskolára mentem, akkor már olyan felnőttnek éreztem magam, aztán amikor dolgozni kezd az ember az megint más élethelyzet, megint más tapasztalás ahol meg kell állni a helyed. Erre most itt egy igazi kapcsolat, ami szintén meghatározza az életed hátralévő részét, szóval nem árt kényelmesen berendezkedni.

Amikor megkaptam a lakáskulcsot az első dolgom volt egy cuki kulcstartót venni rá. Amikor egyedül mentem haza az új otthonomba egyedül olyan jelentőségteljesen lépkedtem a lépcsőn mint egy királylány. Szépen rendet raktam, beillesztettem a piperéimet a szekrénybe, a poharakat a polcra, a nippeket a párkányra és elégedetten körbenéztem. Én is itt vagyok már. Itt vannak az én cuccaim, az én életem darabkái is, most már ide tartozom. persze a párom eleinte ki volt akadva a könyvek kupacától, meg a porfogó szőnyegtől, meg mi ez a sok gaz, majd ki fogja locsolni? De szépen leültettem és mondtam nézzen rá a térre, nézze meg a szobát. Olyan szép lett és otthonos és olyan látványosan örvendeztem mint egy kislány és ettől ő is boldog lett szóval maradt minden. Párszor még megjegyeztem neki, hogy ugye otthont varázsoltam a lakásból? Ugye? Ugye én voltam, Ugye velem teljes az életed? Ugye képes voltam rá? Miután lecsengett az otthon teremtés és az ex csajok lomjainak észrevétlen kitakarítása új kihívás kellett. Nem tudom hol hallottam de már régóta az van a fejemben, hogy a nő tartja össze az otthont és a családot. Vagyis ez a női feladat mostantól az én kihívásom. (Na azt hagyjuk is, hogy a nőiességet meg most tanulom) Próbáltam előkaparni minden emléket nagyanyám hogy csinálta.

Élénken él a kép bennem a bölcs nagymamáról aki mindig segít, mindent megold, akihez összegyűlik a család karácsonykor, és aki egyben tart sok sok embert és mindent tud az életről. Nem tudom honnan szedtem ezt a képet mert az én nagyanyám aztán végképp nem ez volt. Biztos valami filmben láttam és tetszett. Szóval jött anyám. Tőle mit tanultam? Legyen rend, azt minden férfi szereti. Eleinte mindent súroltam lelkesen mert még anyósom is gyakran előfordult nálunk, nehogy már azt higgye megesz a kosz. Aztán tudok főzni. Ezer éve nem csináltam. Na majd most. A párom határtalanul boldog volt, kiderült eleinte félt, hogy a szakács tudományom a Don Pepe tárcsázásáig terjed. Rendben, gyakorlatias dolgok letudva, rend van, mosok, főzök, van függöny, minden király. Ennyi lenne az otthon? Egy nap jön haza a párom, megölel és mondja nekem, a maga tündéri módján, hogy ő úgy szeret itthon lenni, úgy hiányoztam neki. Majdnem sírtam örömömben.

Fogalmam nincs hogy, de egy olyan közeget teremtettem amiben jó létezni, amitől nem kell a kocsmába menekülni, nem kell a munkában maradni. Szerintem azért mert boldog voltam, mindig volt mit mesélnem, egyszer sem unatkoztunk. Mindig találtam egy filmet, egy játékot, egy receptet amit meg kell csinálnunk, egy projketet amiben segítenie kell, mindig volt valami dolgunk vagy megbeszélni valónk és a legfontosabb, hogy nagyon sokat nevetünk. Nem volt veszekedés. Jó néha volt, néha két napig is tartott a durci, de sosem volt komoly. Nem kellett félnie, hogyha hazajön mi várja. Rutinjaink lettek. A reggeli kv, a közös bevásárlás, a híradó lefekvés után, a közös vacsora. Az állandó pontok biztonságot adnak. (megint csak mint a gyerekeknek) Azt hiszem egy kicsit el is kényeztettem, de szeretem ha boldog. Figyelek, hogy legyen otthon a kedvenc söre, vagy a kedvenc felvágottja. Figyelek, hogy legyen szendvics ha hosszú útra megy. Figyelek az igényeire, az elejtett szavaira, a fél mondataira. Olajozott gépezetként működik az életünk ami megnyugvást ad mindkettőnknek egy fárasztó nap után. Azt hiszem tényleg nincs nagy csoda. Legyen kaja, szex, rend, nyugalom és béke. Tényleg a nő dolga, hogy megőrizze az otthon melegét, hogy mindezt megteremtse és csak egy okos nő képes erre. Sokszor lenne kedvem durrani, hogy miért van megint szanaszét a ruhád? Megint hasra esek a cipődben. Miért hagyod az üres vajas dobozt a hűtőben? Ha eszel miért nem pakolsz el magad után?

Ehelyett nyelek egyet, megiszok egy pohár bort, kedvesen megjegyzem, hogy életem van szennyesünk nem muszáj a padlón tárolni a ruhát. Vagy hogy a hűtő nem szemetes, mert ha az, kidobom a sörödet is. Nevetünk, megcsinálja, persze másnapra elfelejti, de akkor se csinálná jobban ha üvöltenék. Kb plusz 10 perc míg az ő romjait is rendbe rakom, nem nagy kihívás, meg tudom csinálni. (ne jöjjön itt nekem senki a majd ha gyerek lesz dumával!) Kedvesen megkérdezem milyen napja volt, beszélgetünk, közben főzök. Kiborulhatnék millió dologért, de minek? Cserébe én is lazább lettem. Egy héten egyszer takarítok. Hét közben max a mosogatás vagy ha valamit nagyon muszáj mert nincs kedvem. Akkor főzök ha kedvem van, ezért szeretek is főzni. Boltba együtt megyünk, ezt kicsit közös szívásnak érzem, így nem zavar hogy elvesz 1 órát minden délutánunkból. Ha ő dolgozik este, vagy a haverjaival van, vagy valami olyan dolgot csinál amibe én nem férek bele, akkor olvasok, élvezem az egyedül töltött időt, énekelek a tükör előtt, meditálok, bármit. Megfogadtam, hogy nem idegesítem fel magam fölösleges dolgokon és ha közel a cérna pattanás mindig van borom vagy pálinkám. Jaj és a kedvenc időszakom, a menstruáció előtti. Fúúúú olyankor magamat nem bírom elviselni. Így ha ok nélkül csúnyábban szólok vissza már tudja, hogy jobb ha fedezékbe vonul. Néha óvatosan megkérdezi, hogy most fog megjönni? Ráförmedek, hogy igen, hagyjál békén. Elmosolyodik és megkeresi a lakás legtávolabbi pontját.

Olvastam ezer könyvet ebben a témában is. Nem olyan nehéz ez, csak szeretet, elfogadás, megértés, odafigyelés, mindenféle olyan női dolgok amik amúgy is megvannak bennünk, hiszen kb ez kell ahhoz, hogy életben tartsuk a gyermekünket. Úgy tűnik a biológia zseniális rendszer és úgy rendezte, hogy a gyerek neveléshez és a kapcsolat megtartásához ugyan azok a képességek kellenek.