Ott tartottunk, hogy a családi szennyes átvizsgálva és valami még mindig hiányzik a kirakósból. Őszintén hiszek abban, hogy semmi nem történik véletlenül. Egy nap felhív anyám, hogy van egy nő akihez a kolléganője jár, csinál valami klubot, és időnként kiválaszt valakit és annak a problémáját analizálja. Amúgy van neki magán órája is, de az nagyon drága. Ebben az időben jött divatba a teremtés szó és az ehhez kapcsolódó amerikai maszlag, persze én is hallottam, de semmi más közöm nem volt a spiritualitáshoz. Elmentünk és reméltük, hogy kiválasztanak.

Így találkoztam a 4 “banyával”. Nehéz volt nem minket kiválasztani, mert ahogy elkezdődött a klub kérdés nélkül toltam mi van velem. Csak úgy ömlöttek a szavak… Meditáltunk- ekkor csináltam életemben először - mondta a vezető, hogy majd a meditáció után beszélünk erről. Tényleg lenyugodtam és sokkal struktúráltabban tudtam előadni a kis mondókámat. Hókuszpókusznak tűnt amiket mondd. Jött, hogy az apa… ja igen tudom, de…! Jött az anya… Igen, tudom, de…! Mindenre zsigerből nyomtam a választ, hogy én már mindent tudok, de mégsem jó, csináljon valamit, az én felelősségemnek itt van vége. Nagyon nevetett. Elmondta mi az ego. Fél évbe telt mire felfogtam mit is akart megértetni velem. Azóta nem mondom azt, hogy igen, de…! Nincs de. Ha valaki mondd valamit, meghallgatom és elgondolkodom rajta és akkor zárom ki ha arra jutok, hogy nekem azzal nincs dolgom. Fél évig két hetente elmentem a klubba. Mindenféle nők voltak ott, néha férfiak is. Mindenféle élettel. Megtanultam sírni, azt a fajta sírást ami levezeti a feszkót, nem a hiszti félét. Megtanultam meditálni és különböző vizualizációs technikákat. Elfogadóbb, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lettem. Itt indult a másfél éves folyamat aminek a végére Nő lettem immáron a Férfi oldalán.

Hiszek abban, hogy ha az ember figyel a jelekre, önmagára, a sors vezeti. Engem a spiritualizmus felé vezetett.  Na nem kell most bezárni az oldalt, nem vagyok fanatista. Van egy olyan irány, hogy integrál pszihológia, ami egyben kezeli a pszihológiai és a spirituális “tanokat”. Hozzám ez áll a legközelebb. Mindent nagyon kritikusan szemlélek. Elvégeztem egy Reiki tanfolyamot. Gondoltam, mit veszíthetek?  Sokat nyugtatott a folyton zizgő személyiségemen. Majd elvesztettem a munkám. (Tragédiának éltem meg, de ez is útjában állt a mostani életemnek. Karrierista voltam, sokat dolgoztam, túl sokat) Voltak szünetek, de jött a kineziológia, a holisztikus masszázs, az IMF, végül az agykontroll.  Valahogy minden úgy érkezett az életembe, hogy hallottam valakitől és éreztem, hogy vonz és mentem.

Közben nyilván gondolkoztam, olvastam, ismerkedtem, néha visszacsúsztam. A legfontosabb tapasztalás az volt, hogy rájöttem a tudat és a világ több mint amit én gondolok. Nem a nagy szerelmet akartam bevonzani, hanem magam akartam rendbe tenni, mert őszintén hinni tudtam abban, hogy ahhoz az energiához kacsolódnak a mások energiái amit én sugárzok. Így lehet, hogy a törött lelkemhez a sérüléseket kiszolgáló törött lelkek kapcsolódtak. Vagyis ha meggyógyul a lelkem és kerekedik a személyiségem egy olyan férfi fog jönni aki szintén ezen a szinten van és aki ilyen szinten van, már nem játszmázik, már nem hazudik, már tud igazi férfi lenni ha én igazi nő tudok lenni. Tudom, lehet hülyének nézni. Azt mondják, hogy zuhanó repülőn nincsenek ateisták, na én pont ennyire akartam megoldani a helyzetet, hogy nem érdekelt az út vagy az ára, zuhanó repülőn ültem és hinni akartam bármiben. Közben pedig tényleg nagyon jól éreztem magam. A meditációk borzasztó jó hatással voltak rám. Hallottam sok olyan dolgot is amiket nem tudtam elfogadni, ezekkel nem is foglalkoztam. Leginkább a saját tudatom, a saját energiáim szerettem volna jobban használni.  Nos az út ott lett izgalmas, hogy elengedtem, hogy az igazinak ilyennek vagy olyannak kell lennie. A nekem rendelt társat kértem. Minden este lefekvés előtt elképzeltem a boldogság érzést, hogy a nekem rendelt társsal élek harmóniában. Kb 2 hét múlva elmentem egy buliba és összefutottam a gyerekkori szerelmemmel. Az igazi harc itt kezdődött.

Azt hiszem egy jó pszihológus is segített volna. Nekem ez volt az utam. A könyvek (Pál Feri, Bagdi Emőke, leginkább magyarokat olvastam, mert a külföldi szenzáció hajhászattal nem tudtam azonosulni) és a spiritualitás ami segített az infókat rendszerbe rendezni, megbocsájtani, megismerni magam, a múltam, a gyökereim. Egyedül is lehet meg lehet csinálni. Aki már túl van ezen az úton és megtalálta a párját annak van története hogyan csinálta. Én így.