Miért mondom azt, hogy túl vagyok a harcon és megcsináltam? Megcsináltam és megtaláltam a párom? Miért vagyok benne biztos? Azon túl, hogy a zsigereimben érzem?

Amikor az első randink volt már előtte tudtam, hogyha jól érzem magam elvesztem és itt van vége az eddigi életemnek. Ez így is volt. Nagyon jól éreztem magam. Éreztem, hogy izgul. Egyszerűen minden sejtemmel tudtam, hogy ez valami más mint amit eddig láttam vagy tapasztaltam. Olyan figyelemmel és gyengédséggel fordult felém, hogy nem is tudtam, hogy ilyen létezik. Pár napon belül jött a pánik. Mi van ha túllihegem és olyan mint a többi? Mi van ha nem fog működni? Az agyamban jöttek a régi sémák és jött a kisördög, az elmém próbálta beskatulyázni a helyzetet a már jól ismert forgatókönyv keretei közé, hiszen ott van a biztonság. Aztán bevallom nőiesen spirituális megvilágosodás ide vagy oda, csak bepróbálkoztam az idegesítő kérdésekkel, hogy mik a terveid? Ugye együtt fogunk megöregedni? Így utólag visszagondolva igazi hülye picsa voltam, de szerencsére állta a sarat és ahogy biztonságban éreztem magam ezek elmúltak. Mindig vele akarok lenni, mindent el akarok neki mondani és ő meghallgat. Felveszi a telefont ha hívom. Ő is velem akar lenni. Mi lesz most? Olyan páni félelem lett rajtam úrrá, hiszen az eddigi szánalmas kapcsolatok lehet rosszak voltak de a biztonságos séma szerint zajlottak, nem volt sok meglepetés. Erre vágytam, megkaptam és most mit kezdek vele? Roham léptekkel haladtunk, szinte egy hét után már minden szabadidőnket együtt töltöttük, minden éjjel együtt aludtunk. Olyan boldog voltam, hogy el sem tudom mondani. Bemutattam a családomnak, megjegyzem sosem csináltam ilyet. 4 hónap után pedig megjegyezte, hogy hagyhatnék ott néhány cuccot a lakásán. Itt csúcsosodott a para. Úgy költöztünk össze, hogy mindenről leltárt írtam amit elvittem, hogyha szakítunk és mennem kell gyors tudjak lenni. A kis ördög még mindig a legrosszabbra volt felkészülve mert nem hitte el a szerencsét. 1 év után adtam ki a saját lakásom, addigra éreztem, hogy oda már nem lesz vissza.

Tudom, hogy szeret. Nem kell elolvasnom egy magazin 5 jel, hogy a férfi igazán szeret című cikkét ahhoz, hogy tudjam. Figyel rám, hagy élni, bátorít, rám csodálkozik, felhív napközben. Meglep, megnevettet, átlép a korlátain a kedvemért. Nincs virág, vagy drága ajándékok, de vannak közös rutinok, kimondatlan szabályok. Olyan érzés, hogy minden zsigeremben érzem, hogy ez valami csoda. A mellém rendelt társ aki tökéletes minden hibájával együtt. Mert a hibái is viccesek és aranyosak és imádom. Olyan valóságos és mégis hihetetlen. Hogy lehet ekkora szerencsém? Már nem kell a romantikus filmeken csöpögnöm, hogy bárcsak így élhetnék, mert sokkal jobban élek. Már csak mosolygok a női magazinok cikkein, hogy milyen trükkökkel lehet felszedni a pasit. Mert nem voltak trükkök, semmi játszma, nem kellett ide semmi. Nem azért mert én csinosabb lettem vagy emberileg jobb, egyszerűen ő elfogad és tökéletesnek lát. A legjobbat hozza ki belőlem, tanulok. Tanulom magam egy kapcsolatban és most tanulom a nőiességet. Sok dolog derül ki a személyiségem rejtett oldalairól pusztán csak azért mert ő tükröt tart elém. Szerencsére elég intelligens ahhoz, hogy humorral és szerelemmel álljon az újonnan felfedezett hülyeségeimhez. Mindig elmagyarázom neki amire rájövök. Együtt fejlődünk és ebben a kapcsolódásban olyan erős szövetséget építünk ami megtart majd a nehéz napokon is.

Rengeteget gondolkoztam azon, hogy létezik e igazi. Pál Feri egy online elérhető előadásának (valami ilyesmi címmel, hogy Honnan tudod, hogy ő az igazi) volt egy zseniális mondata. A lényeg, hogy onnan tudod, hogy ő az igazi, mert így döntöttél. Én eldöntöttem, hogy nekem Ő az. A döntésből pedig eszembe sem jut kihátrálni, eszembe sem jut megváltoztatni. Kihozom belőle a legjobbat, tanulok, figyelek folyamatosan, mert ez egy folyamat ami hullámzik és én szabad akaratomból úgy döntöttem, hogy ebben a folyamatban leszek boldog.